Hogyan hatnak a pajzsmirigyhormonok?
A pajzsmirigy jelentőségét jól mutatja hormonjainak sokrétű hatása. A T3 és a T4 szintézisét az agyalapi mirigy által termelt TSH szabályozza. A vérben csak kis mennyiségük található szabad formában; többségük fehérjékhez kötődik. Macskákban ezek elsősorban a prealbumin és az albumin. E hormonok fő feladata az anyagcsere szabályozása. A folyamatokban részt vevő enzimekre hatva aktiválják a szervezet szénhidrát- és zsíranyagcseréjét. Fokozzák a szövetek béta-adrenerg receptorainak szintézisét, ezáltal aktiválják a szimpatikus idegrendszert. A szívre is hatnak: a szisztolés vérnyomás emelésével és a szívfrekvencia gyorsításával növelik a perctérfogatot.
A jód – nélkülözhetetlen a mirigy működéséhez
Ha állatok vagy emberek pajzsmirigybetegségeiről hallunk, valószínűleg először a jód jut eszünkbe – és nem véletlenül. Rendkívül fontos a mirigy működéséhez, és nélkülözhetetlen a T4 és a T3 termeléséhez. A BARF étrendben a jód olyan táplálékokkal jut be a szervezetbe, mint a halak, a tenger gyümölcsei és az algák. Az algák jódtartalma azonban többek között a telep adott részétől, korától és származási helyétől függően eltérhet. Ezért mindig ellenőrizni kell az adott tétel összetételét a Kelp-alapú kiegészítő csomagolásán. A túlzott jódbevitel pajzsmirigy-túlműködést okozhat, amely az idős macskák egyik leggyakrabban diagnosztizált endokrin betegsége. A kórképet a pajzsmirigyszövet burjánzása, valamint a T3 és T4 túlzott termelése jellemzi. A beteg macskák gyakran fogynak, gyakrabban vizelnek, sokat isznak és túlzottan aktívak. Hányás és hasmenés is jelentkezhet. A szőrzet állapota romlik, a szívverés felgyorsul. A jódszegény étrendnek kiemelt szerepe van a pajzsmirigy-túlműködés kezelésében. Ilyenkor fontos, hogy a macska ne kapjon jódtartalmú jutalomfalatot vagy kiegészítőt, és az elejtett zsákmányállatokat se fogyaszthassa el. A pajzsmirigyhormonok szintjét rendszeresen ellenőrizni kell. A pajzsmirigyhormonok túl alacsony vérszintje szintén veszélyes lehet. Ez pajzsmirigy-alulműködéshez vezet, amely macskáknál például a túlműködés műtéti vagy radiojód-kezelésének szövődményeként alakulhat ki. Elsődleges formája jóval ritkább, mint a túlműködés. Jellemző tünete a testtömeg növekedése, az apátia, a szőrzet állapotának romlása és az alacsonyabb testhőmérséklet. Állatorvossal egyeztetve gyógyszeres kezelést kezdenek. Az étrend összeállításakor különösen az adagok megfelelő energiatartalmára kell ügyelni, hogy a macska ne váljon túlsúlyossá vagy elhízottá.
A szelén és a pajzsmirigy
A pajzsmirigy megfelelő működéséhez szükséges másik fontos nyomelem a szelén. Részt vesz a T4 T3-má történő átalakításában, továbbá alkotóeleme az antioxidáns hatású glutation-peroxidáz enzimnek. Az elvégzett vizsgálatok ellenére a szelén szerepe a pajzsmirigy-túlműködés patogenezisében – a flavonoidokéhoz hasonlóan – továbbra sem tisztázott. A macska szervezetébe szelént belsőségekkel (májjal és vesével), tengeri halakkal, izomhússal és tojással juttathatunk.
A cink – nélkülözhetetlen a hormontermeléshez
A cink a pajzsmirigyhormonok szintéziséhez és aktív formává alakításához szükséges nyomelem. Megfelelő bevitele pajzsmirigy-alulműködés és -túlműködés esetén egyaránt nagyon fontos, mivel ezeket a betegségeket gyakran kísérik szőrzetproblémák, a cink pedig kedvezően hat a bőr és a szőrzet állapotára. Cink található az izomhúsban, a belsőségekben (májban), a tojásban (tojássárgájában) és a tenger gyümölcseiben.
A fehérje is fontos
Mint tudjuk, a fehérje a macska szervezetének számos működéséhez nélkülözhetetlen, és a pajzsmirigy működésében is fontos szerepet játszik. Különösen ügyelnünk kell az étkezések megfelelő fehérjetartalmára, ha pajzsmirigy-túlműködésben szenvedő macska étrendjét állítjuk össze. Ilyenkor az anyagcsere jelentősen felgyorsul, ami izomtömeg-vesztéshez és az izomműködés gyengüléséhez vezethet. A legtöbb fehérjét természetesen húsból, belsőségekből és halból biztosíthatjuk.
Források:
- van Hoek, I., Hesta, M., & Biourge, V. (2015). A critical review of food-associated factors proposed in the etiology of feline hyperthyroidism. Journal of Feline Medicine and Surgery, 17(10), 837–847.
- Edinboro, C. H., Scott-Moncrieff, J. C., & Glickman, L. T. (2010). Feline hyperthyroidism: Potential relationship with iodine supplement requirements of commercial cat foods. Journal of Feline Medicine and Surgery, 12(9), 672–679. https://doi.org/10.1016/j.jfms.2010.07.011
- Mirowski, A. (2018, 14 marca). Selen w żywieniu psów i kotów. Magazyn Weterynaryjny.
- Gójska-Zygner, O., & Gajger, J. (2021). Objawy chorobowe u kotów leczonych z powodu nadczynności tarczycy. Część I. Patofizjologia i choroby współistniejące. Życie Weterynaryjne, 96(5), 324–331.