A kálium hiánya és túlzott mennyisége egyaránt veszélyeztetheti macskája egészségét. Önmagában az eltérés kimutatása azonban még nem elegendő ok a pótlás megkezdésére. Ilyenkor célszerű diagnosztikai vizsgálatokat végezni, például vérvizsgálatot (elektrolitok és veseparaméterek, esetenként hormonszintek mérését), valamint EKG-t. Ezt követően az állatorvos javaslata alapján lehet megkezdeni a megfelelő készítmények alkalmazását. Ebben a cikkben a hipokalémiához, vagyis a vér alacsony káliumszintjéhez kapcsolódó betegségekkel foglalkozunk.
Káliumhiány – mikor alakulhat ki?
A káliumhiány kérdése nagyon gyakran felmerül az otthon összeállított BARF-étrend kapcsán. Ennek oka, hogy a káliumtartalom szempontjából nem megfelelően kiegyensúlyozott étrend veseműködési zavarokat okozhat. Nem elegendő annyit tudni, hogy a kálium fő forrásai a húsok és a belsőségek, mert az összeállított étrend végső káliumtartalma az adott húsok és belsőségek fajtájától, az összetevők arányától és az alkalmazott kiegészítőktől függően eltérhet. Különösen fontos a nátrium és a kálium aránya. A káliumhiányt nem mindig a helytelenül összeállított étrend okozza. Kialakulhat az elektrolit vizelettel történő fokozott ürülése miatt (például krónikus vesebetegség esetén), illetve tartós hasmenés vagy hányás következtében is. Hipokalémia akkor is gyakran jelentkezik, ha a macska összességében túl kevés táplálékot fogyaszt, például étvágytalanság, stressz vagy emésztőszervi betegség miatt. A táplálékkiegészítő adagjának hibás kiszámítása szintén veszélyes. A kálium pótlására általában kálium-citrátot, kálium-glükonátot vagy kálium-kloridot használnak. Figyelembe kell venni a többi elektrolit mennyiségét is, és pontosan ki kell számítani, hogy a választott készítmény mennyi tiszta, elemi káliumot tartalmaz (1 g kálium-glükonát nem azonos 1 g káliummal). Vesebeteg macskáknál a káliumpótlás mellett rendszeres vérvizsgálattal ellenőrzik a vér káliumszintjét.
Hipokalémiás polimiopátia
A szervezet káliumhiányának gyakori következménye a hipokalémiás polimiopátia. A beteg macskáknál általános gyengeség, valamint a vázizmok merevsége és fájdalma figyelhető meg. Emiatt vonakodhatnak magasabb helyekre felugrani és mozogni. Jellegzetes tünet továbbá a nyak lefelé, a mellkas irányába történő hajlítása. A betegség súlyos formája a légzőizmok bénulását okozhatja. Az étrendi káliumhiány mellett kiváltó ok lehet a pajzsmirigy-túlműködés, a hiperaldoszteronizmus, a tartós hasmenés vagy hányás, a túlzott folyadékbevitel, illetve a káliumvesztést okozó vízhajtók alkalmazása. Leggyakrabban krónikus vesebetegség következményeként alakul ki, amikor az állat nagy mennyiségű káliumot veszít a vizeletével.
Hipokalémiás nefropátia
Ha a szervezet káliumhiánya hosszabb ideig fennáll, károsodhat a vesetubulusok működése, sőt a veseszövetben is elváltozások alakulhatnak ki. Tubulointersticiális vesegyulladás és csökkent veseműködés (hipokalémiás nefropátia) jelentkezhet, amely gyakran a vizeletet savanyító vegyületeket tartalmazó étrenddel függ össze.
Kevés kálium = szívproblémák?
A kálium olyan elektrolit, amely nélkülözhetetlen a szívizom megfelelő működéséhez. Káliumhiány esetén a szívritmus rendellenességeire utaló eltéréseket figyeltek meg az EKG-n.
A kálium az emésztőrendszer működésére is hat
Amint korábban említettük, a kálium szükséges az izmok megfelelő működéséhez. A váz- és szívizom mellett az emésztőrendszer simaizmaira is hat. A túl alacsony káliumszint ezért csökkentheti a bélmozgást, ami székrekedéshez, étvágyromláshoz és általános gyengeséghez vezethet.
A káliumhiányt tehát nem kizárólag a nem megfelelően kiegyensúlyozott étrend okozhatja. A helyesen összeállított étrend ugyanakkor nagyon fontos az elektrolit- és sav-bázis egyensúly fenntartásához, valamint az izomrendszer megfelelő működéséhez.
Források
- DiBartola, S. P. (2001). Management of hypokalaemia and hyperkalaemia. Journal of Feline Medicine and Surgery, 3(4), 181–183. https://doi.org/10.1053/jfms.2001.0147
- Dow, S. W., LeCouteur, R. A., Fettman, M. J., & Spurgeon, T. L. (1987). Potassium depletion in cats: Hypokalemic polymyopathy. Journal of the American Veterinary Medical Association, 191(12), 1563–1568. https://doi.org/10.2460/javma.1987.191.12.1563
- Dow, S. W., Fettman, M. J., Smith, K. R., Hamar, D. W., Nagode, L. A., Refsal, K. R., & Wilke, W. L. (1990). Effects of dietary acidification and potassium depletion on acid-base balance, mineral metabolism and renal function in adult cats. The Journal of Nutrition, 120(6), 569–578. https://doi.org/10.1093/jn/120.6.569
- Williamson, B. (2026). Feline hypokalemic polymyopathy. MSD Veterinary Manual. Merck & Co., Inc.