A cink szerepe és táplálékforrásai a kutya étrendjében

A cink nélkülözhetetlen ásványi anyag a kutya étrendjében. Milyen élettani folyamatokban vesz részt, és hogyan biztosíthatjuk táplálékkal?

A cink jelentősége a kutya egészségében

A cink a kutya szervezetének megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen nyomelem. Ennek oka, hogy számos élettani folyamatban aktív szerepet tölt be, sok enzim alkotóelemeként és aktivátoraként egyaránt. Részt vesz a nukleinsavak és a szénhidrátok anyagcseréjében, a fehérjeszintézisben, valamint a sejtek differenciálódásában és osztódásában. Hozzájárul az ízlelés és a szaglás megfelelő működéséhez, továbbá fontos a növekedéshez és a fejlődéshez. Hiányában a kutya immunrendszere jelentősen legyengülhet. A bőr regenerációjában és a sebgyógyulásban is szerepet játszik. A cink olyan hormonok termeléséhez is szükséges, mint a tesztoszteron, a mellékvesekéreg kortikoszteroidjai és az inzulin. Nélkülözhetetlen az enzimatikus reakciókon alapuló antioxidáns rendszer működéséhez, amely mérsékli a reaktív oxigénformák képződését. Ez különösen fontos a sportkutyáknál.

Hogyan szívódik fel?

A cink főként a nyombélben, az éhbélben és a csípőbélben szívódik fel, kisebb mennyiségben pedig a gyomorban is. A folyamat szabályozását még nem ismerjük pontosan. Az azonban ismert, hogy bizonyos étrendi összetevők befolyásolják. A fitátok csökkentik a cink felszívódását, mert megkötik a nyomelemet, és oldhatatlan komplexeket képeznek vele. Elsősorban teljes kiőrlésű gabonatermékekben, hüvelyesekben, diófélékben és magvakban (például tökmagban és lenmagban) fordulnak elő. Egyes vegyületek ugyanakkor fokozzák a cink felszívódását. Ilyenek a citrátok, a pikolinátok, az EDTA és bizonyos aminosavak (például a glutamát és a hisztidin). A cink anyagcseréjéért elsősorban a máj felel. Ha szintje meghaladja az élettani tartományt, a felesleg metallotioneinhez kötődik. Ez a fehérje feltehetően fémeket köt meg és raktároz, valamint részt vesz a méregtelenítésben. A cink a bélsárral ürül; ez lehet fel nem szívódott, illetve endogén eredetű cink is, például a hasnyálból vagy az epéből.

A cinkellátottság mutatói

A kutya szervezetének cinktartalma vizsgálható. Az általános szükségletet a szervezet cinkkoncentrációja alapján, biomarkerek segítségével határozzák meg. Olyan biomarkert kell választani, amely kellően érzékeny és a lehető legspecifikusabb, ugyanakkor a lehető legkevésbé invazív; ez nem könnyű feladat. A szükséglet pontos meghatározása mindenképpen hasznos lehet az esetleges cinkpótlás vagy az étrend módosításának megtervezésekor.

Cinkben gazdag étrend

A cink elsődleges természetes forrása az izomhús; a marhahús tartalmazza a legtöbbet, a baromfihús pedig jóval kevesebbet. A máj cinktartalma alacsonyabb. A tojássárgájában és halakban, például szivárványos pisztrángban, lazacban és pontyban is megtalálható. Növényi eredetű élelmiszerekben, például rizsben, sárgarépában és almában kisebb mennyiségben fordul elő. Bizonyos mennyiségű cinket a víz is biztosít.

Csak a táplálékból származhat?

Érdekesség, hogy a táplálékon kívül a cink a légutakon keresztül is bejuthat a kutya szervezetébe. A háziporban különböző koncentrációkban mutatták ki, ami azt jelenti, hogy a kutyák nemcsak belélegezhetik, hanem az otthoni felületek nyalogatásakor le is nyelhetik.

A cink és a BARF-étrend

A nem megfelelően kiegyensúlyozott BARF-étrendben viszonylag gyakori a cinkhiány. A kutya étrendjének cinktartalom szerinti összeállításakor érdemes állatorvos tanácsát kérni és figyelembe venni az AAFCO ajánlásait. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a kereskedelmi kutyatápokban található cink biológiai hozzáférhetősége eltér a házilag összeállított étrend természetes forrásaiból származó cinkétől. Baromfival végzett vizsgálatokban például a nyers és a főtt húsból származó cink biológiai hozzáférhetősége egyaránt 40%-kal nagyobb volt, mint a szulfát formájában jelen lévő cinké. A kiegészítéssel is óvatosan kell bánni a súlyos következményekkel járó túladagolás elkerülése érdekében; erről a következő cikkben lehet majd bővebben olvasni.

Források:

  1. Wedekind, K. J., Yu, S., Kats, L., Paetau-Robinson, I., & Cowell, C. S. (2010). Micronutrients: Minerals and vitamins. W M. S. Hand, C. D. Thatcher, R. L. Remillard, P. Roudebush, & B. J. Novotny (Eds.), Small Animal Clinical Nutrition (5th ed., Chapter 6). Mark Morris Institute.
  2. Pereira, A. M., Maia, M. R. G., Fonseca, A. J. M., & Cabrita, A. R. J. (2021). Zinc in dog nutrition, health and disease: A review. Animals,** 11(4), Article 978. https://doi.org/10.3390/ani11040978
  3. Mirowski, A. (2013). Cynk w żywieniu psów i kotów. Część II. Wpływ rodzaju diety na zaopatrzenie w cynk. Życie** Weterynaryjne,** 88(6), 466–468.
  4. Mirowski, A. (2013). Cynk w żywieniu psów i kotów. Część III. Wskazania do suplementacji, naturalne źródła pokarmowe. Życie** Weterynaryjne,** 88(7), 569–572.