Vissza a tudásbázishoz

Jód - J a kutyák és macskák étrendjében

Rövid útmutató a Jód - J szerepéről a kutyák és macskák táplálásában.

Jód - J

A pajzsmirigyhormonok (tiroxin T4 és trijód-tironin T3) nélkülözhetetlen építőköve, amelyek szabályozzák az anyagcsere sebességét, a hőszabályozást, a szívműködést és az idegrendszert, valamint biztosítják a kölyökkutyák és kiscicák megfelelő növekedését és fejlődését [1]. Ez egyike azon kevés ásványi anyagoknak, amelyekből a szárazföldi húsokon alapuló nyers étrendben nagy valószínűséggel hiány van — tudatos kiegészítést igényel. A felnőtt kutyákra vonatkozó NRC-norma MR 175 µg, RA 220 µg / 1000 kcal ME (felső határérték SUL 2750 µg) [1]. Felnőtt macskák esetében az NRC magasabb értékeket ad meg — MR 320 µg, RA 350 µg / 1000 kcal ME —, bár egyes újabb kutatások arra utalnak, hogy a macskák valós szükséglete alacsonyabb lehet, mint a 2006-os norma [2].

Miben található meg: A szárazföldi állatok húsa és csontja rendkívül szegény jódban. A gyakorlatban ezt ismert jódtartalmú, standardizált tengeri algákkal (kelp, pl. porított Ascophyllum nodosum) pótolják. A „szemre” adagolt szárított kelp lutri — a tételek közötti különbség akár tízszeres is lehet.

Hiány: Kereskedelmi tápokkal etetett állatoknál gyakorlatilag nem fordul elő. Azonban gyakori probléma a kiegyensúlyozatlan házi étrendeknél. Pajzsmirigy-alulműködéshez vezet (az állat apatikussá válik, keresi a meleg helyeket, gyorsan hízik), bőrgyógyászati problémákat (száraz, töredezett és fénytelen szőr) és golyvát (a pajzsmirigy megnagyobbodása a nyakon) okoz [1] [3]. Kölyökkutyáknál és kiscicáknál késleltetett fejlődést, különösen az idegrendszerben. A tünetek későn jelentkeznek, ezért a jódot nem az állat külseje alapján ítéljük meg, hanem számoljuk.

Túladagolás: Az optimális és a túlzott adag közötti sáv szűkebb, mint a legtöbb ásványi anyagnál — ne duplázd meg az adagot „biztonsági okokból”. A krónikus túladagolás (leggyakrabban az ellenőrizetlen kiegészítés miatt) paradox módon szintén gátolja a pajzsmirigyet, a hiányhoz hasonló tüneteket okozva [4]. Macskáknál a túladagolás különösen kockázatos: a kis testtömeg megkönnyíti a kelp túladagolását, a pajzsmirigy-túlműködés pedig az idős macskák leggyakoribb endokrin betegsége — a jódkorlátozott étrend sok beteg macskánál képes normalizálni a T4-szintet [5].

Mire kell figyelni

A szelén elengedhetetlen a T4 aktív T3-má történő átalakításához (szelénfüggő dejodinázok) — szelén hiányában még a megfelelő jódbevitel sem elegendő [1]. Macskáknál kulcsfontosságú az állandó, napi adagolás — az ingadozó bevitel (egyszer semmi, egyszer nagy adag hal vagy kelp) rosszabb, mint a mérsékelt, de stabil kiegészítés. Vigyázat a légcsővel, nyelőcsővel és a nyak környéki húsokkal — tartalmazhatják a vágóállat pajzsmirigyének maradványait, ami azt jelenti, hogy kész T3/T4 hormonokat adsz be, nem jódot. Ez egy különálló, komoly probléma (ún. dietary hyperthyroidism), amely különösen veszélyes macskákra nézve.

Forrasok

  1. National Research Council (2006). Nutrient Requirements of Dogs and Cats. National Academies Press. https://nap.nationalacademies.org/catalog/10668/nutrient-requirements-of-dogs-and-cats
  2. Wedekind KJ, et al. (2010). The feline iodine requirement is lower than the 2006 NRC recommended allowance. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/19906136/
  3. Merck Veterinary Manual. Goiter in Animals. https://www.merckvetmanual.com/endocrine-system/the-thyroid-gland/goiter-in-animals
  4. Edinboro CH, Scott-Moncrieff JC, Glickman LT (2010). Feline Hyperthyroidism: Potential Relationship with Iodine Supplement Requirements of Commercial Cat Foods. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC11149000/
  5. Hui TY, Bruyette DS, Moore GE, Scott-Moncrieff JC (2015). Effect of Feeding an Iodine-Restricted Diet in Cats with Spontaneous Hyperthyroidism. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC4895365/